Első lakói feltehetőleg Nagy-Britannia északi részéről érkeztek Írországba kb. 9000 évvel ezelőtt. Felhajóztak a Bann-folyón, és valószínűleg a Londonderry megyei Coleraine-ben, Mountsandelnél szálltak partra először. Ezek a bátor utazók hamar berendezkedtek új lakhelyükön, és rövidesen spirituális gondolatok kezdték foglalkoztatni őket – úgy látszik, Írországban ez nem megy másként. A Meath megyei Newgrange és Knowth hatalmas megalit síremlékei a világ legrégibb építményei közé számítanak. A neolit időszak gazdálkodói csaknem 2000 éven át, egészen a bronzkor kezdetéig uralták az országot. Az első kelták, kultúrájukkal együtt, Kr. e. 500 körül érkeztek a szigetre, és ezzel megkezdődött Írország történelmi ödüsszeiája. Amikor a keresztények megérkeztek, nagy lendülettel láttak neki az ország átformálásának. Minden ír megyében találhatók monostorromok – a kereszténység írországi aranykorának emlékét olyan helyek őrzik, mint a St Kevin monostor Glendalough-ban, Clonmacnoise a Shannon-folyó partján és még számtalan elmélkedésre buzdító hely. Kellsben a vikingek elleni védekezés céljából épített kerek torony ma is áll. A torony része volt annak a monostornak, amelyben a nevezetes Kellsi kódexet írták több mint ezer évvel ezelőtt. Waterford szűk, régi utcái a skandinávok által ezernél is több éve kialakított településszerkezetet követik, Dublin pedig Stockholmnál és Oslónál is régebbi viking település. A normannok érkezésével ismét átalakult az ír táj. Ma igazán nem kell itt messzire utazni, hogy várat lásson az ember. Az operadíszletbe illő, tündérmesében látott tornyocskákkal díszes Rock of Cashel (Tipperary megye) és a Kildownet Castle vártornyának romantikus romja után megnézheti a kalózkirálynő, Grace O’Malley egykori erődjét is az Achill-szigeten vagy a Carlingford-öböl (Carlingford Lough) bejáratát őrző Narrow Water Castle-t Down megyében. Hősi és viharos idők emlékeivel találkozik az utazó mindenfelé. A történelem rejtőzik az ír tájon, ahol „minden hegynek megvan a hőse és minden mocsárnak a halottja”. Ez a történelem tette Írországot azzá, ahogyan ma ismerjük Hegyei és völgyei emlékeznek a neolit időszak ugartörő gazdálkodóira, az erdőkben megbúvó menekülőkre, síkságai pedig a csatára gyülekező seregek lázas készülődésére. Legtávolabbi szigetei, például a Skelligs- és Blasket-szigetek Kerry partjainál, menedéket nyújtottak a szerzeteseknek, akik Írországot a szentek és tudósok országává, sőt egy időre az európai kereszténység központjává tették. A Belfasthoz közeli Ulster Folk and Transport Museum (Ulsteri Néprajzi és Közlekedési Múzeum) és a Bunratty Folk Park (Bunratty Néprajzi Park) az elmúlt évszázadok életét mutatja be, míg az Omagh közelében fekvő Ulsteri Ulster American Folk Park (Amerikai Néprajzi Park) az ír-amerikaiak múltjába enged betekintést. Az ír kultúrát és zenét csakúgy, mint az ír embereket az elmúlt évszázadok viharos történései formálták. Szerencsére az elmúlt néhány évtized kegyes volt ehhez a gyönyörű országhoz. Ha ellátogat ide, ma a béke szigetére érkezik, egy olyan országba, amely eseménydús múltjára emlékezve tekint előre egy szép jövőre.

Írország kulturális hagyományai valószínűleg az írek irodalmi sikereiben is szerepet játszottak, hiszen akinek nincs az anyanyelvében szó az igen és a nem fogalmára, az egy másik nyelven (angolul) beszélve is mestere lesz mondandója csűrés-csavarásának. És hamarosan úgy nyeri a Nobel-díjakat, mintha számolatlanul osztogatnák őket. Írország irodalmi hagyományai élénken jelen vannak minden barátságos ír kocsma ivójában, hiszen ezekben Joyce, Beckett, Wilde és Kavanagh szelleme él. Persze, ha nem tudja az ember ki is volt pontosan az a Shaw vagy Sheridan, egy jó korsó sört akkor is mindig felhajthat. Élvezze hát az ízes kocsmai filozofálást Dublinban, a történetmesélést Armagh-ban vagy a versolvasást az Aran-szigeteken. Belfastban látogasson el a Writers’ Square-re (Írók tere) szemben a St. Anne’s Cathedrallal (Szent Anna Székesegyház). Az árkádok alatt a kőbe vésve megtalálja a nagy észak-ír írók neveit: a Nobel-díjas Seamus Heaney-ét, Brian Frielét, Louis MacNeice-ét, C.S. Lewisét (a Narnia krónikái szerzőéjét) és John Hewittét, csak hogy néhányat említsünk. Ha mélyebb betekintést szeretne nyerni az irodalmi hagyományokba, egész évben előadások és kurzusok segítik: a John Hewitt Nyári Iskola Belfastban a Merriman Iskola pedig, általában augusztusban, Clare-ben várja az érdeklődőket. A zene az írek mindennapjainak elválaszthatatlan tartozéka – bár a jig és reel számokért egyelőre nem osztanak Nobel-díjat. Írországban több zenei fesztivált (nevük rendszerint: fleadh) rendeznek egy évben, mint ahányszor a bodhrán (ír dob) verőjét a dobos egy szám alatt meglendíti. Egyes fesztiváloknak a rögtönzött előadások is szerves részét képezik. Ilyenek például a Féile an Phobail Nyugat-Belfastban, valamint a Galway Racing Festival vagy a Puck Fair Kerryben. Az ír nyelvben hagyományosan nincs szó az „igen” és a „nem” kifejezésére. Ezt tudva, sok mindent megért az ember az írekkel kapcsolatban. Megérti például, miért válaszolnak ilyen körülményesen, ha italra invitálják oket: „Na jó, legyen!” „Hát, nem kéne…” „Ahogy gondolod…” „Talán egy kis pohárral”.